"Olyan sok emberrel lehet találkozni, aki utálja magát!" És oly sok ember van,aki bünteti magát! Sokféleképpen tudom büntetni magamat. Nem hiszek magamban,lenézem magam,szenvedély beteg vagyok,függőségi kényszerem van,stb. Istennel úgy (is) tudom büntetni magam,hogy függőségi viszonyt alakítok ki vele. Egyre jobban függök az akaratától,terveitől,parancsolataitól. Miközben egyre jobban függök,egyre messzebb is kerülök Tőle. Oly messze,hogy már nem is Istent imádom,hanem a magam istenképzetét. Ezt persze nem veszem észre,hisz a csalás szép lassan,fokozatosan történik,mígnem teljesen a magaménak vallom ezt az álcázott,komplexusos istenképzetet.
"Mi, keresztények sem vagyunk jók az önelfogadásban. Pedig tudhatjuk, hogy a Megváltónk így is gyönyörködik bennünk, így is szeret minket." De régen dicsértem már! Oly ritka az ilyen tiszta és igaz gondolat.De vajon értem e,hogy mit jelent ez,hisz az emberi szeretettel azonosítom Isten szeretetét,ami ,elvétve hasonlít Istenéhez. Ez az idézet fantasztikus! Le is jegyzem.
Írj ha van kedved.